Hideg, unott szinházi esték ─
A köd, a dér lelkem megesték,
A lelkem tőletek beteg... s
Én, vén sóvárgó, egyre várom,
Hogy elfeledlek, balga nyárom...
Mit várom én ezt tőletek...
A szín, a fény a brettlié volt,
Sátora a csillagos égbolt.
Övé volt lelkem mámora...
Hideg, unott szinházi esték,
Ti csupa por, ti csupa festék,
Nem gyógyitotok meg soha...