vagy az üstökös eloquentia
Vőfi.
És pedig az én uram Kajos István,
A Szentlélek felbuzdítván
S szándékát a szent házasságra vetvén,
Dombi Pandát megszeretvén,
Becsűletes szüleitől megkapván,
Véle a minap felcsapván,
Ma, mint a vereshagyma, megesküdvén,
Estére mellé feküdvén,
Szent lakodalmat evégre csinálván,
Egy kis kollációra,
Egy darab pecsenyére,
Borra egy kancsóra,
Táncra kufercesre
Kelmedet is invitálván,
Hogy a több frekvencia elérkezvén,
Jelenjen meg örvendezvén,
Engem kűldött szűz jóreggelt kívánván. -
Ejnye, be sok jeles vén, ván!