Tovább ne gyászolj, majd ha sirba szállok,
Csak mig a gyászharang elhirdeté
Hogy én e rút világtul íme válok.
És térek még rutabb férgek közé.
S ha e sorokba elmerülsz, feledd
Mely írta, a kezet: mert úgy szeretlek
Hogy inkább vágyom lenni elfeledt
Semhogy nevemmel néked bút szerezzek.
Oh! hogyha e sorokra néz szemed,
Midőn talán már por vegyűlt szivemmel,
Ne ejtsd ki többé szegény nevemet,
Szerelmed érjen véget életemmel:
Nehogy a bölcs világ e bút megértse,
És szivedet, velem gunyolva, sértse.